Sziasztok!

Igen tudom rég nem írtam. Végre van időm rá.

Változatlanul sok levelet kapok, már nem tudom tartani a 2-3 napon belüli választ sem. De azért igyekszem.

Voltunk nyaralni, a Balatonon. Nagyon jó idő volt, és végre nem kerülgetett a hányinger amikor a fürdőruhámban lófráltam a parton. Viszont nem is fogtam magam vissza, elvégre nyaralok, ( ha meg gond adódna, van otthon Sibutramine , pikk-pakk leadom a felesleget) ettem mindent össze-vissza, lángos, fagyi, süti, jégkrém, és minden nap bőséges ebéd és vacsora. Éreztem én hogy ez nem mehet így sokáig. Igazából nem faltam vagy ilyesmi, csak normálisan ettem. Aztán mégis csak elkezdett gyötörni a lelkiismeret. Hazajöttem és nem mertem a mérlegre állni, csak nézegettem, kerülgettem. Mivel a nyaralás után egyből mentem vissza dolgozni, és hát ott is rohadt meleg van, megpróbáltam lenge szellős ruhákat hordani, ( ja meg hát jól le is égtem , fájt a bőröm, szinte mindenhol, amúgy sem bírtam volna a szűk ruhákat) . Szó mi szó nagyon kényelmes ruhákban járkáltam, semmi nem szorít , ez király. De azért csak ott motoszkált bennem, hogy meg kéne mérnem magam... (és 65 , úr isten! ez meg mi???  ráálltam még egyszer, még egyszer, és annyi.... no jött is a para! ) Igen rég nem mértem magam, de minek? Na de ez... Olyan 62 kiló körül mozgott a súlyom (173 cm magas vagyok) , azt el tudtam fogadni. Jaj igen miért is hisztizek? Nyavalyás 3 kiló miatt.... Igen, mert ezt idejében meg kell állítani, mert ha egyszer elkezdődik a dagadás..... Soha többé nem leszek kövér. A nyaralás alatt bennem volt hogy nem kéne ennyit ennem, de az is hogy na akkor mi van.... hiszen megvan a megoldás, hazamegyek , nyomás dolgozni, reggel hamm… bekapom a bogyómat és kész. Micsoda biztonság : )   Na jó ez a három kiló háj nem az alatt a 10 nap alatt rakódott rám, csak nem mértem magam, és kényelmesen , normálisan éltem, és ettem.

Amúgy lent a strandon nagyon jól éreztem magam, a kis bikinimben, láttam ám a pillantásokat, és tudjátok mit , nem is a pasiké érdekelt, hanem a nőké.  Persze úgy csináltak mintha észre sem vettek volna, de azért láttam a napszemüvegem mögül, hogy vizslatnak rendesen.  Egy kissé azért el voltam kenődve, mert iszonyú állapotban vannak a nők és férfiak, szinte mindenki kövér, rezegnek a dolgok rendesen, dereka szinte senkinek sincs… és azok a narancsbőrnek nevezett túrószerű combok... Igazából egy jó nőt nem láttam, mondjuk pasit sem ...  (vizsgálódásaim korcsoportja 30 feletti életkor)  Pár tízen - húszon éves fiút-lányt kiszúrtam, hát igen, ők még jó bőrben vannak, de meddig is????  Láttam sok elkeseredett nőt, kendőbe, törölközőbe csavarva, a kánikulába... Jaj de nagyon emlékeztettek valakire... Láttam, ahogy méregetnek, bizonyára azt gondolták, milyen könnyű neki (vagyis nekem) ... A fenét! Legszívesebben odamentem volna hozzájuk, és elmeséltem volna hogy én is ilyen voltam. És nem kell így lennie, mert van megoldás, és sosincs késő elkezdeni, mert mennyire bánni fogod ezeket, az éveket, ezeket a nyarakat, amiket elvesztegettél. Nem a csodára kell várni, és irigykedni, szorongani, itt csak egy dolog segíthet az pedig a kémia.

Most próbálom rendbe szedni magam, hamar lecsusszan az a 3 kiló.  Nem félek, mert én irányítom a testemet!