Véletlen találkozás…

A karácsonyi nagy jövésmenésben, találkoztam az egyik unokatestvéremmel, aki most jött haza Londonból, persze a facebook-on tartottuk a kapcsolatot, néha irtunk csak egymásnak… Na de nem ez a lényeg… Elsőként olyan ismerősnek tűnt. Mindig nagyon szép nőnek tartottam, de most valahogy eltorzult az arca.. Felpüffedt, és amikor meglátott csak nézett engem, és felállt az asztaltól, valószínűleg látta rajtam a döbbenetet… hatalmas combok.. hatalmas fenék. legalább 15 kilót felszedett… Átölelt és hát én is nagyon zavarban voltam.

Ő pedig el volt ámulva milyen jól nézek ki…. zavarom csak fokozódott… annyira kínos volt próbáltam nem rá nézni hogy ne lássa rajtam a döbbenetet. Láttam a szemében, hogy kezdi rosszul érezni magát. Valamivel alacsonyabb nálam, de fiatalabb 3 évvel, és kb. úgy nézett ki mint egy lestrapált családanya aki három gyereket szült, és teljesen elhagyta magát.

Leültünk egymás mellé kicsit, és mesélte, hogy hazaköltözik, végleg, a barátja, akivel együtt volt kint megkérte a kezét és májusban esküvő lesz. Aztán persze megkérdezte, hogy mit sportolok, hogy ilyen jól nézek ki.. Mondtam neki hogy jelenleg semmit… megint döbbenet, merthogy ő ismer engem egész kicsi korunk óta és hát… mindig én voltam a kis dagat…

Pár nap múlva eljöttek hozzánk a barátjával, és akkor már tudtam, hogy miről lesz szó. Segítenem kell neki, nincs mese. Leültünk és elmeséltem neki a történetemet és megígértem, hogy mindenben a segítségére leszek. És látni a reményt a szemében… Úgy de úgy nézett rám… Már akkor hálás volt. És szó mi szó most kicsit azért ideges is vagyok, mert úgy érzem most rajtam a felelősség.

Megbeszéltük, hogy 2015.01.05.-én hétfőn kezdi a kúrát és én is vele, (nekem most csak 5 kilóm van, neki 18,3 kiló!!!

163 cm magas és 78,3 kiló. nagyon megijedt, amikor ráparancsoltam a mérlegre… És amikor mondtam neki hogy 18  kiló… ennyit kel fogynia.  De én is leadtam 17 kilót… szóval igenis meg lehet csinálni!!!!  Azért nagyon várom már hogy elkezdjük, mert látni akarom rajta az a boldogságot amit én is átéltem…

Hétfőn kezdünk, és hetente beszámolok róla hogy hogyan haladunk. Majd megpróbálom rávenni hogy csináljunk képeket, de a blogról nem tud ,  szóval majd idővel elmesélem neki és  talán engedi majd hogy a képeket megosszam veletek is.

Hetente csak egyszer mérjük magunkat, és megírom nektek hogyan haladunk.

Ha valaki csatlakozna, vagy segítségre lenne szüksége írjon…  harcom.blogger@gmail.com